Praktikus szimbólumok Az archetipikus szimbólumok funkcióinak nyomában

Absztrakt

Tanulmányunkban arra a kérdésre igyekszünk választ találni, hogy milyen módon segíthetik a szimbólumok a fenntartható társadalom kialakítását, s milyen lehetőségeket nyújthatnak az új kihívásoknak való megfelelés terén. Környezetelemzők szerint a sebezhetőség (vulnerability) csökkentésében kiemelten fontosak az anyagi valójukban nem megragadható (intangible) örökségelemek, melyek közé sorolhatók a szimbólumok is. Kutatásunkban azon archetipikus szimbólumokat vizsgáljuk meg, melyeket a gyakorlati (például a pedagógiai, pszichológiai) munka során is alkalmazhatónak vélünk.

Egyrészről, az archetipikus szimbólumok alkalmazhatóságával kapcsolatban áttekintjük a hazai és a nemzetközi szakirodalomban fellelhető kutatásokat, döntően a 2000. évtől napjainkig tartó időszakot szemlélve. A hazai és nemzetközi kutatások eredményei alapján az archetipikus szimbólumoknak elemezzük a jelentéstartalmait, majd kiemelünk néhányat az általánosan jellemezhető funkciói közül. Emellett példákat keresünk az archetipikus szimbólumok alkalmazásának lehetőségeire, gyakorlati példákon keresztül szemlélve azok vulnerabilitását, azaz válaszadási és helyreállítási képességét. Másodsorban, kísérletet teszünk egy archetipikus szimbólumokat összegyűjtő szimbólumleltár összeállítására, mely során – előre megállapított kritériumoknak megfelelően – kvalitatív tartalomelemzés módszerével vizsgáljuk meg a szimbólumtárakban található szimbólumokat. Célunk, hogy a gyakorlatban is alkalmazható, praktikus szóval jelölhető archetipikus szimbólumok közös funkcióit (például: életerőt adó, újjászületést segítő) megfogalmazzuk, majd ezen funkciókat a mai kor igényei alapján újrafogalmazzuk (például: motiváló, újrakezdést támogató).

Kutatásunk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az archetipikus szimbólumok vulnerabilitása megfelelő, mert lehetőséget ad az új kihívásoknak való megfelelésre. Munkánk összegzéseként megállapíthatjuk, hogy az archetipikus szimbólumok olyan örökségelemek, melyeket a közösségek nemzedékről nemzedékre egyrészt átörökítenek, másrészt ezen örökségelemeket – a kollektív tudattalan feltételezésén alapulva – az ember születésétől fogva birtokol. Ezek az archetipikus képek, a jelen kor igényeihez igazítva alkalmazásukat, alakítják az identitásunkat és biztosítják a generációk közötti folyamatosság érzését.