Felhívás tanulmányok benyújtására az nCognito 2023/1-es számába

Az elbeszéléselmélet egyik korábbi, ám hosszú ideig fennálló alaptézise szerint történetről akkor beszélhetünk, ha az ábrázolt események időben egymás után, valamint kauzálisan egymásból következnek (Prince 1973). A 2000-es évek elejétől kezdődően azonban egyre inkább olyan elképzelések is megjelentek, melyek vitatkoztak ezzel a kézenfekvőnek tűnő meghatározással és alternatív javaslatokat fogalmaztak meg az események egymás közötti kapcsolatára vonatkozóan. Noël Carroll például egy szükséges, de nem elégséges lehetőségről, egy potencialitásról beszél, mely a kauzalitás megengedőbb változata (Carroll 2001), David J. Velleman pedig egyenesen azt állítja, hogy nem az események között fennálló vagy valószínűsíthető oksági viszony a narrativitás lényegi eleme, hanem egy olyan érzelmi ív vagy mintázat megalkotása, amely az olvasó számára jelentést hordoz: eszerint az olvasó inkább érzelmein keresztül érti meg a történetet, mint kognitív feldolgozás által (Velleman 2003). Velleman elképzelését tovább gondolva Blakey Vermeule azt állapítja meg, hogy a narratívák által aktivált érzelmek jellemzően morális emóciók, hiszen a befogadó legerőteljesebb érzelmei az igazságtalanság és bántalmazás, valamint a gonosz megbüntetésének látványához kötődnek (Vermeule 2011). A kauzalitás elsődleges történetkonstituáló szerepét azonban még Velleman elképzelése sem rendíti meg, vélekedik Gregory Currie, aki szerint az ok-okozati kapcsolatok létesítését a befogadás során végbemenő kontextualizálás, illetve keretezés (még az érzelmi indíttatású is) nagy mértékben támogatja (Currie 2006). Kovács András Bálint sem állítja szembe a kauzalitást és az érzelmi motivációt; szerinte a narratív megértésben az oksági és az érzelmi értelmezés egymásba fonódik: az érzelmek is befolyásolják az oksági viszonyok felállítását és fordítva, a kauzális viszonyok is módosíthatják érzelmeinket (Kovács 2011).

A kognitív narratológia ugyan alapvetően nem vonja kétségbe az események kauzális kapcsolatára vonatkozó tézist, de lényegileg másképp közelíti meg, mint a strukturalista narratológia: előbbi abból indul ki, hogy az oksági viszony többnyire nem szövegszerűen valósul meg, hanem az olvasó következtetései által, a narratív koherencia tehát nem a szöveg tulajdonsága, hanem a befogadó elméjében létrejövő reprezentáció egyik jellemzője, amit az olvasó tudata és a szövegtulajdonságok együttesen alakítanak (Horváth 2020). A kauzalitás eseteinek tekinti az érzelmi ív kiépítését vagy az igazságosságra vonatkozó olvasói elvárások beteljesülését is (Szabó 2021). Az oksági gondolkodás kihívásaiként tekint azokra az irodalmi szövegekre, melyek nem csak hogy nem valósítják meg az események hagyományos narratív összefűzését, hanem akár tudatosan ellenállnak a koherenciának és provokálják az olvasó kauzalitásra vonatkozó elvárásrendszerét.

Folyóiratunk következő számába olyan tanulmányokat várunk, melyek ezt a témakört járják körül és hozzájárulnak a következő kérdések megválaszolásához: Milyen formáit és technikáit ismerjük a narratív kauzalitásnak? Milyen eszközökkel operálnak az elbeszélő művek és műfajok az olvasói oktulajdonítás elősegítésének érdekében, illetve milyen technikák alkalmazásával kérdőjelezik meg a történetre vonatkozó racionális ok-okozati magyarázatok hitelességét?

 

A felhívásunkra jelentkező szerzőktől egy rövid absztraktot (max. 250 szó) szeretnénk kérni. Az absztraktok leadási határideje 2023. január 15.

A tanulmányok leadási határideje 2023. március 15.

 

A szerzői útmutató és a cikkek formai követelményei az alábbi linken érhetők el: https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/ncognito/about/submissions

 

 

Ajánlott irodalom

 

Carroll, Noël. 2001. „On the Narrative Connection”. In Beyond Aesthetics: Philosophical Essays, 118–32. Cambridge: Cambridge University Press.

Horváth, Márta. 2020. A történetmondás eredete. Irodalom, evolúció, kogníció. Budapest: Typotex.

Kovács, András Bálint. 2011. „Causal Understanding and Narration”. Projections 5 (1): 51–68.

Prince, Gerald. 1973. A Grammar of Stories. Berlin, Boston: de Gruyter Mouton.

Szabó, Judit. 2021. „A »véletlen« fordulat kvázi csodája. Költői igazságosság és narratív magyarázat”. Helikon Irodalomtudományi Szemle, sz. 3: 469–82.

Velleman, David J. 2003. „Narrative Explanation”. The Philosophical Review 112 (1): 1–25.

Vermeule, Blakey. 2011. „A Comeuppance Theory of Narrative and Emotions”. Poetics Today 32 (2): 235-253.