A folyóirat-szám a figyelemirányítás különböző mediális formáit és az ezek által összpontosított tartalmak befogadásának módját vizsgálja. A figyelem neurokognitív szempontból az információfeldolgozáshoz, a tudattartalmak szelekciójához kapcsolódó alapvető folyamatokat foglal magában, amelyek komponenseiket, lefolyásukat és modalitásukat tekintve változatos és széles spektrumot ölelnek fel. Az összegyűjtött tanulmányok a különböző mediumok által strukturált tartalmak elemzésével a figyelemirányítás folyamatainak differenciálását célozzák meg. Egyúttal és ezzel szoros összefüggésben vizsgálják a befogadók előzetes tudása és mediális tapasztalatai által meghatározott figyelmi folyamatok működését és szerepét is.

Jelen folyóirat-számunk tanulmányai az előző szám folytatásaként az újabb, kognitív tudományi kutatásokra alapozva vizsgálják a kauzalitás szerepét a történetek megértésében. A kauzalitást olyan mentális konstrukcióként ragadják meg, amely révén két vagy több tényező között okozati viszonyt állítunk fel. Azt a kérdést járják körül, hogy a különböző műfajok, történettípusok, elbeszélésmódok az oksági gondolkodás milyen folyamatait működtetik az adott művészi kompozíciót alakító egyéb mechanizmusokkal együttműködésben. Folyóiratunk tanulmányai a kauzális kogníció jelentőségének felmutatására többféle megközelítést is alkalmaznak, az itt olvasható tanulmányok többségében egy-egy kiválasztott elméleti konstrukció felől közelítenek a kauzalitással összefüggő partikuláris problémákhoz.

Folyóiratunk jelen számában olyan tanulmányokat közlünk, melyek a kognitív tudományok nézőpontjából vizsgálják az elbeszélt események kauzális kapcsolatára vonatkozó elméleti felvetéseket. Az elbeszéléselmélet egy korábbi, ám hosszú ideig fennálló alaptézise szerint történetről akkor beszélhetünk, ha az ábrázolt események időben egymás után, valamint kauzálisan egymásból következnek. Az elmúlt húsz évben azonban egyre több kutató szállt vitába ezzel a kézenfekvőnek tűnő meghatározással és alternatív javaslatokat fogalmazott meg az események egymás közötti kapcsolatára vonatkozóan. Az itt olvasható tanulmányok a kognitív tudományok nézőpontjából vizsgálják az elbeszélt események kauzális kapcsolatára vonatkozó téziseket és hozzájárulnak olyan kérdések megválaszolásához, mint pl.: Milyen formáit és technikáit ismerjük a narratív kauzalitásnak? Milyen eszközökkel operálnak az elbeszélő művek és műfajok az olvasói oktulajdonítás elősegítésének érdekében, illetve milyen technikák alkalmazásával kérdőjelezik meg a történetre vonatkozó racionális ok-okozati magyarázatok hitelességét?

Folyóiratunk jelen száma témájában és megközelítésében az előző szám folytatásaként jött létre; a két válogatással arra törekedtünk, hogy bepillantást nyújtsunk a negatív érzelmek (jelen esetben a félelem és az undor) fikciók olvasásában betöltött szerepének kognitív vizsgálatába. A tanulmányok szerzői a félelmet és az undort nyelvileg, teátrálisan és vizuálisan közvetített averzív ingerekként, az esztétikai tapasztalat szélsőértékeiként, illetve a befogadás módozataiként vizsgálják. A szerzők folytatják a félelem mint olvasói érzelem feltérképezését, azáltal, hogy bemutatják a félelem és szorongás életkorspecifikus feldolgozását a gyermek- és ifjúsági irodalomban. Másrészt betekintést engednek az undor változatos irodalmi megjelenítésébe, amelynek során az alapérzelemnek számító ún. magundor mibenlétét, illetve a morális undor szerepét értékelik irodalmi művek elemzése kapcsán. A válogatásunkban olvasható tanulmányokkal ellentmondásos recepcióesztétikai élményekre és ezekkel szorosan összefüggő összetett kognitív feldolgozási folyamatokra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, amelyek jellegzetes vonása az érzékelésben jelentkező ellenállás, a feszültség, a magasszintű reflexió, illetve a figyelmi és emlékezeti folyamatok erőteljes aktivitása.

Az nCognito első évfolyamát a negatív érzelmek esztétikai befogadásban betöltött szerepének szenteljük és jelen számunk középpontjában a félelem és a hozzá kapcsolódó kognitív mechanizmusok és érzelmi folyamatok állnak. A különböző mediális-strukturális jegyek, műfaji konvenciók, elbeszélésmódok, történetelemek és karakterek együttesen alakítják a befogadói érzelmek általános mintázatát, amelyet ezentúl még történeti és kulturális tényezők is meghatároznak. Ez a hatás azonban megfordítva is igaz lehet, hiszen ebben az összetett feltételrendszerben egyes érzelmekre tekinthetünk műfajkonstituáló érzelemként is, amelyek médiumtól és történeti kontextustól függetlenül is meghatározhatják bizonyos típusú narratívák fő jellemzőit. A szerzők a félelemmel kapcsolatos elméleti kérdéseket olyan művészeti formák befogadásával kapcsolatosan vizsgálják, amelyek alapját irodalmi elbeszélések, a filmes narráció, illetve a digitális játék interakciója által formált történetek képezik. A válogatásunkban közölt cikkek a negatív érzelmek kapcsán egyaránt vizsgálnak műfaji és mediális alapkérdéseket, illetve árnyalt megközelítésben tárgyalják az érzelmek szerepét speciális műformák, valamint  elbeszélésmódok és -technikák befogadásának viszonylatában.