A figyelem irányulása és irányítása irodalmi szövegekben és filmekben


A kognitív pszichológia egyik alaptétele, hogy a kognitív rendszer alapvetően a gazdaságosság elve alapján működik és a hatékony cselekvést támogatja. Ez a figyelem esetében azt jelenti, hogy az egyén a környezetéből őt érő információk egy részét kiszűri és azokra összpontosít, melyek az adott helyzetben relevánsak a megfelelő reakció tekintetében (Nobre 2018).
Hasonlóan működik ez az irodalmi szövegek olvasásakor és filmek befogadásakor is: a szöveg illetve film által felkínált információból az olvasó egyrészt saját előzetes tudása és preferenciái alapján (Rapp és Gerrig 2006; Kovács és Bálint 2016), másrészt az ábrázolási technikák függvényében bizonyos részleteket észrevesz, ezek figyelmének fókuszába kerülnek, míg mások a háttérben maradnak (alak-háttér észlelés). Az olvasói illetve nézői megértés és értelmezés ennek az interszubjektív figyelmi folyamatnak a függvényében történik, hiszen az értelmezés alapját a figyelmi fókuszba kerülő részletek képezik.
Elbeszélő szövegnek, drámának, versnek és filmnek különböző eszközei vannak a figyelemirányításra. A cselekményt ábrázoló műfajokra általánosságban véve érvényes, hogy a szereplők statikus leírása, valamint a helyzetleírások a hátteret képezik, az ábrázolt eseménysor pedig a figyelem központjába kerül (Langacker 2008, 58). Az eseményeket sem egyforma súllyal észleli az olvasó: a fókuszba jellemzően az elbeszélő szöveg azon komponensei kerülnek, melyek több közvetlen oksági viszonyban állnak más eseményekkel, mint a többi elem, valamint részei annak az oksági láncnak, amely a kezdő állapottól a végállapotig vezet (Trabasso és Sperry 1985). Empirikus felmérések azt is igazolják, hogy a főszereplők és a velük kapcsolatban levő tárgyak nagyobb figyelmet vonnak magukra, mint a többi szereplővel kapcsolatos tárgy (Holt és Groeben 2005, 325). A kognitív poétika textúra-modellje (Stockwell 2009) a befogadói figyelmet serkentő és irányító attraktorokat tekinti a szöveggel való interakció fő egységeinek, a lírai művek poétikusságát pedig az attraktorok nyelvi reprezentálásának módjaival hozza összefüggésbe.

Folyóiratunk következő számába olyan tanulmányokat várunk, melyek ezt a témakört járják körül.

A felhívásunkra jelentkező szerzőktől egy rövid absztraktot (max. 250 szó) szeretnénk kérni.
Az absztraktok leadási határideje 2023. január 15.
A tanulmányok leadási határideje 2023. március 31.

A szerzői útmutató és a cikkek formai követelményei az alábbi linken érhetők el:
Szerzői útmutató

Ajánlott irodalom

Alford, Lucy 2021. Forms of poetic attention. New York: Columbia University Press.

Holt, Nadine van, és Norbert Groeben. 2005. „Das Konzept des Foregrounding in der modernen
Textverarbeitungspsychologie”. Journal für Psychologie 13 (4): 311–32.

Kovács, András Bálint, és Katalin Bálint. 2016. „Focalization, Attachment, and Film Viewers’ Responses to Film Characters: Experimental Design with Qualitative Data Collection”. In Making Sense of Cinema: Empirical Studies into Film Spectators and Spectatorship, szerkesztette CarrieLynn D. Reinhard és Christopher J. Olson, 187–210. Bloomsbury Publishing Inc. https://doi.org/10.5040/9781501302978.

Langacker, Ronald W. 2008. Cognitive Grammar. A Basic Introduction. Oxford: Oxford University Press.

Nobre, Anna C. 2018. „Attention”. In Stevens’ Handbook of Experimental Psychology and Cognitive Neuroscience. Volume 2: Sensation, Perception, and Attention, szerkesztette John T. Serences, Fourth edition, 241–316. Hoboken, NJ: Wiley.

Rapp, David N., és Richard J. Gerrig. 2006. „Predilections for narrative outcomes. The impact of story contexts and reader preferences”. Journal of Memory and Language 54.: 54-67. https://doi.org/10.1016/j.jml.2005.04.003.

Stocwell, Peter 2009. Texture. A Cognitive Aesthetics of Reading. Edinburgh: Edinburgh University Press.

Trabasso, Tom, és Linda L. Sperry. 1985. „Causal Relatedness and Importance of Story Events”. Journal of Memory and Language 24: 595-611. https://doi.org/10.1016/0749-596X(85)90048-8.