Ez a rövid tanulmány a nők antikolonialista szolidaritási munkáját tárja föl egy 1962-ben lezajlott magyar vidéki akció elemzésén keresztül. Felhívja a figyelmet a szokatlan szereplőkre és a szocialista szolidaritási tevékenység hétköznapi vonatkozásaira, ami az utazásokat és a távoli területeken első kézből szerzett tapasztalatokat előtérbe helyező irodalomból gyakran kimarad. Az elemzést az archiválási gyakorlattal kapcsolatos megfigyelések zárják, amelyek rámutatnak a szocialista tömegszervezetek levéltári anyagai és a minisztériumi iratok közötti átfedésekre.

Kulcsszavak

szocialista internacionalizmus, antikolonialista szolidaritás, Magyar Nők Országos Tanácsa

In the 1980s, the environmental movements that gained strength in the countries of the Western Bloc in the second half of the 20th century built connections with the environmentalists of the Eastern Bloc. Such a connection point was the protest against the construction of the planned hydroelectric power plants on the Danube in Hainburg in Austria, Gabcikovo in Czechoslovakia, and Nagymaros in Hungary. The paper examines mainly the Hungarian−Austrian relations: while the demonstrations on the eastern side of the Iron Curtain contributed to the regime changes in 1989, the Austrian side became financially interested in the construction of hydroelectric power plants in Hungary. The paper examines the environmental movements' pre-history, connection, and survival after the system changes, emphasizing both the development of cross-border relations and of the civil movements, with regard to the governments and the INGOs.

Keywords
transnational processes, Hungary, Austria, environmentalism, globalization, regime change

A tanulmány a háború utáni magyarországi technológia- és tudomány¬-politika alakulását vizsgálja a műszaki fejlesztés intézményesülésén keresztül. Az 1950-es évek elején Magyarországon is a szovjet mintát mechanikusan másolva alakították át az akadémiai és egyetemi szférát, valamint a kutatás-fejlesztést. A voluntarista gazdaságpolitika hátrányai az évtized közepére nyilvánvalóvá váltak, a legfelsőbb politikai vezetés is felismerte, hogy a műszaki fejlesztés és az innováció felkarolása nélkül nem lesz gazdasági növekedés. Ekkor ismét a szovjet mintát vették alapul, de az adaptáció során egy kevéssé bürokratikus, a mérnöktársadalom széles rétegeit aktivizáló intézmény született az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) 1961-es felállításával. A technokratáknak egy alapvetően értelmiségellenes közegben sikerült elérniük, hogy a bizottságon keresztül beleszólást kapjanak a fejlesztési irányok meghatározásába, a technológiatranszfer legfontosabb kérdéseibe. A tanulmány a párt- és kormányzati szervek, illetve az OMFB eddig nem kutatott iratainak felhasználásával mutat be két paradigmatikus változást: egyfelől annak felismerését, hogy még a parancsgazdaságban sem tudja a tervezőapparátus hatékonyan irányítani a tudományos kutatást és műszaki fejlesztést, ezért be kell vonni a koordinációba ennek a szférának a szereplőit. Másfelől annak belátását, hogy Magyarország kis országként nem másolhatja a Szovjetuniót, és a kutatás-fejlesztés sem végezhető autark módon, helyette nyitásra, nemzetközi együttműködésre, licencek beszerzésére van szükség.

Kulcsszavak
Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, technológia- és tudománypolitika, technokraták, technológiatranszfer

A tanulmány a globalizáció fogalmának elterjedését és a szakirodalomban megjelenő különböző meghatározásait vizsgálja, majd javaslatot tesz egy széles körben alkalmazható definícióra. Sorra veszi a globalizációra vonatkozó legfontosabb értelmezéseket és a definíció megalkotásának általános elveit, majd kifejti, hogy a különböző jelentéstartalmak közül melyeket tekinti központinak. E szempontok alapján a következő meghatározást tartja a leginkább célravezetőnek: a globalizáció 1) az országhatárokon átnyúló kapcsolatok bővülése és földrajzi kiszélesedése, továbbá a szupraterritoriális kapcsolatok terjedése a gazdaság, a technológiák, a kultúra, a politika, a környezetvédelem és a civil társadalmak terén; 2) a világ társadalmai között kialakuló kölcsönös függés erősödése; valamint 3) e folyamatok társadalmi tudatosulásának világméretű előrehaladása. Ez a definíció nem kapcsolja a globalizációt szorosan egy adott időszakhoz és helyhez, ezért nemcsak a 21. századi globalizáció megragadására alkalmas, hanem a korábbi évszázadok releváns folyamatainak értelmezése során is használható. Hasonlóképpen nemcsak a nyugati társadalmakban végbement átalakulások, hanem a világ más részein megfigyelhető globalizációs tendenciák is beilleszthetők az általa kínált keretbe.

A tanulmány négy kelet-közép-európai ország (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia) globalizációjának egyik aspektusát, az emberek külföldi utazásainak mértékét vizsgálja az államszocializmus időszakában, statisztikai összehasonlító módszerrel. Feltevése szerint a globalizáció jele elsősorban a hidegháború két alapvető blokkja, vagyis a Kelet és Nyugat közötti áramlás megnövekedése, de a tanulmány röviden vizsgálja a keleti blokkon belüli, illetve a globális Dél, tehát a "harmadik világ" felé történő utazásokat is. A négy állam statisztikai évkönyveiben közzétett adatokból kiszámított mutatók közül különösen informatív a Nyugatra utazók aránya, a Nyugatról érkezők aránya, illetve a nyugati ki- és beutazások időbeli dinamikája. Ezek összehasonlításával fontos következtetéseket lehet levonni. Mindenekelőtt azt, hogy az emberek szabad mozgását a politikai körülmények befolyásolják leginkább. Ezzel összefüggésben megállapítható, hogy a blokkon belüli utazások száma a hatvanas években vált jelentőssé. A "harmadik világ" felé történő utazások száma a teljes korszakban marginális volt, ami ellentmond az alternatív globalizáció koncepciójának. Végezetül, a nyugati utazások jelentősége Jugoszláviában már az ötvenes években alapvetővé vált, míg a három másik állam esetében a nyolcvanas évek végén mutatható ki az igazi áttörés.

Kulcsszavak
Kelet-Közép-Európa, határforgalom, határrezsim, statisztika, globalizáció, összehasonlítás, kvantifikáció

A tanulmány átfogóan, négy területen vizsgálja három kelet-közép-európai ország (Lengyelország, Csehszlovákia és utódállamai, valamint Magyarország) globalizációját az államszocializmus időszakában: ezek a dimenziók az áruk, a tőke, az információk és az emberek áramlása. Eredményei szerint a globalizáció az államszocialista időszakban is előrehaladt a régióban, de az viszonylag mérsékelt ütemű, szelektív és töredezett volt, továbbá korlátozott társadalmi hatással rendelkezett. A nemzetközi összehasonlításban csekély dinamika a globalizáció minden vizsgált aspektusát tekintve látható. Így az eredmények nem támasztják alá a kelet-európai és ezen belül a kelet-közép-európai államszocialista országok globalizációjára vonatkozó újabb kutatások azon interpretációját, mely szerint e régió jóval globalizáltabb volt annál, mint azt korábban széles körben feltételezték. A szakirodalomban megfogalmazódott azon vélemény sem igazolható empirikus módon, hogy a rendszerváltozás előtti két évtizedben csökkent a régió globalizációs foka a harmadik világgal kialakított kapcsolatok visszaesése következtében. Továbbá a revizionizmusra hajló értelmezési kísérletekkel szemben vizsgálatunk messzemenően igazolta a rendszerváltozások nagy jelentőségét Kelet-Közép-Európa globalizációs folyamata során.

Kulcsszavak: Kelet-Európa, Kelet-Közép-Európa, 20. század, globalizáció, államszocializmus

A tanulmány az MTA-SZTE-ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport támogatásával készült (a projekt száma: 0322107).

A kelet-közép-európai és tágabban a kelet-európai államszocialista országok globalizációjáról kialakított hagyományos elképzelések sokáig a régió elszigeteltségét hangsúlyozták. A széles körben elterjedt értelmezéseket az utóbbi években számos vizsgálat alapos revízió alá vette. Ezek eredményei szerint Kelet-Európa jóval globalizáltabb volt a második világháború utáni mintegy négy évtizedben, mint azt korábban vélték. A kutatások különösen az alábbi területeken kínálnak markánsan új interpretációkat: a globalizáció dinamikája Kelet-Európában, ezen belül Kelet-Közép-Európában 1945 és 1989 között; a régió globalizációjának szerkezeti sajátosságai az államszocialista időszakban; továbbá a rendszerváltozások szerepe és jelentősége a térség globalizációjának folyamatában. A korábbi szakirodalom kritikája több tekintetben indokolt, ugyanakkor az újabb értelmezések sem mentesek a szelektivitástól, és a szerzők gyakran túlinterpretálják eredményeiket. A tanulmány különösen problematikusnak tartja az "alternatív globalizáció" fogalmát és 1989 "deglobalizációs pillanatként" való értelmezését, azaz a rendszerváltások jelentőségének figyelmen kívül hagyását a kelet-európai globalizációs folyamatban.

Kulcsszavak: Kelet-Európa, Kelet-Közép-Európa, 20. század, globalizáció, államszocializmus

A tanulmány az MTA-SZTE-ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport támogatásával készült (a projekt száma: 0322107).

The twentieth century was a period of frequent regime changes in Hungary. From 1918 to 1947, territorial changes were also common. Within the short twentieth century, the international environment changed significantly, from the age of territoriality to the age of globalization. The paper examines whether and how Hungary was territorialized or globalized during political transformation periods. After discussing the theoretical background, the study examines the drivers of territorialization. According to the scholarly literature, formation of new states and the presence of minorities in the borderland area always go hand in hand with territorialization. This claim is supported by events in twentieth-century Hungary. At the same time, the paper also examines whether regime and/or border changes have the same effect or not. Finally, another important question is whether the liberalization of the border regime will soften the political system and contribute to political regime change.

Kulcsszavak: transformation, regime change, territorial change, globalization, territorialization, borderland minorities, border regime, Hungary

The research and this publication have been financially supported by the MTA−SZTE−ELTE History of Globalization Research Group (project number: 0322107).

In addition to the information revolution and the population explosion, longevity is one of the global social challenges which is now facing humanity in the twenty-first century. It is a serious issue in Hungary, where the proportion of the elderly (i.e. people over the age of 60) is constantly rising, much as it is in other advanced industrial societies. It is no exaggeration to claim that by the end of the twentieth century Hungary (too) will have become a society of retired senior citizens.  The present study connects the challenges faced by an aging society to another major social issue: housing. It searches for answers to the question how, as it began to face the problems caused by an aging society and the unsolved problem of housing, the Kádár government tried to meet massive demands for housing among the elderly. What needs did the government acknowledge as legitimate? What kinds of housing did it use in its attempts to address the problem? How did it communicate about the elderly to the public with regards to housing? These are the main research questions raised in this essay, the answers to which will hopefully also offer a more nuanced understanding of the self-image of the socialist society of the era.

Keywords: housing, ageing society, experimental homes, globalization, Hungary

This publication has been financially supported by the MTA–SZTE–ELTE History of Globalization Research Group (project number: 0322107).

Hungary’s opening up to the world did not start with the disintegration of the Eastern bloc, rather, it had begun as early as the 1960s. By considering the example of Algerian-Hungarian relationships, the present study investigates Hungary’s participation in globalization from the 1960s to the 1980s. Hungarian-Algerian relations reveal an increasing number and rate of contacts from the 1960s. What common or differing motivations and standpoints led the Hungarian partici-pants (decision makers, companies, individual experts) to build these relationships during their activities linked to Algeria? To what extent was this a form of anti-colonial solidarity or, at least, cooperation against “the West,” and to what extent was it merely a matter of business? In what ways and frameworks did the Hungarian experts working in Algeria in the intersecting spaces of different cultures interpret their own experiences? The study constats, that from the mid-1960s to appro¬ximately the mid-1980s, Hungarian “intellectual export” was bene¬ficial for both parties. The basis of cooperation was not opposition to the globalization of West-centered capitalism but rather a common notion of modernization, the top-down led projects of which received an export of experts from Hungary.

Keywords: Hungary in the globalization, Eastern block, modernization, expertise, 1960s-1980s

This publication has been financially supported by the MTA–SZTE–ELTE History of
Globalization Research Group (project number: 0322107).

Egyes 19. századi teóriák lényegi pontokon jósolták meg a modern globalizációként leírt folyamatokat, anélkül, hogy a mai globalizáció-értelmezés szókincsét használták volna. Kiemelték az amerikai technológiai modernizáció és a demokratikus formációs kihívás elkerülhetetlen hatását a világ más részeire és általában a világ-piacra, jelezték az integrációs trendek valószínűségét is. A Kelet a nyugati epicentrumú globalizációra alternatív elképzeléseket fogalmazott meg, ám a prototípusnak tekinthető feltartóztató-felzárkóztató szovjet modellnek hamarosan kialakultak a maga lokális változatai, sőt riválisai; azaz kirajzolódtak a globalizáció-alternativitások elkülönülő körei is. Mindeközben világossá vált, hogy a nyugati globalizációs epicentrumok impulzusaira ezek a rend-szerek nemcsak reaktívan és asszimilálódóan tudnak válaszolni, hanem aktívan alakítják, illetve eltéríthetik a globális folyamatokat, s a viszonthatások eredményeként bonyolult globális összefüggés-rendszer formálódik, amelynek modellezése nehezebb, mint egy lineáris ívű teleológiában elgondolt globalizációs trend leírása.

Kulcsszavak: globalizációfeltartóztatás, alternatív globalizációs kísérletek, globalizáció és politikai formáció, kelet-nyugati technológiai verseny, Kelet-Közép-Európa, féligáteresztő régió, kelet-nyugati viszonthatások rendszere

A tanulmány az MTA–SZTE–ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport támogatásával készült (a projekt száma: 0322107).

A folyó kutatás első eredményeit közlő working paper a magyar technokraták harmadik világbeli tevékenységét vizsgálja a Kádár-korszakban. A kutatás két szinten szeretné elhelyezni ezt a jelenséget. Egyrészt elméleti szempontból abban a diskurzusban, amely a Magyarország – tágabban a keleti blokk – rendszerváltás előtti globalizációs folyamatokban való részvételére vonatkozik. Valóban el volt-e vágva Magyarország a globalizáció áramlataitól? Magyarország és a harmadik világ országainak kapcsolata része volt-e esetleg egy, a „nyugati” centrumú globalizációhoz képest alternatív globalizációs kezdeményezésnek? Másrészt pedig ezekből az elméleti kérdésekből kiindulva a tanulmány feltárja, hogy a külszolgálaton lévő szakemberek tevékenységét milyen körülmények, feltételek határozták meg, illetve hogy ők maguk hogyan érzékelték feladatukat, mit jelentett számukra a szocialista Magyarországról kikerülve a „harmadik világ” tapasztalata.

Kulcsszavak: Algéria, globalizáció, keleti blokk, Magyarország, technokraták, 20. század

A tanulmány az MTA–SZTE–ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport támogatásával készült (projekt száma: 0322107).

A hosszú 19. század végén végbemenő globalizációs folyamatok jelentősen csökkentették a korabeli államhatárok elválasztó szerepét. A területiség jelentőségének visszaszorulása, a deterritorializálódás Magyarországra is kiterjedt. S bár a trendfordulót, vagyis a területi elhatárolódás erősödésének kezdetét az első világháború kitöréséhez kapcsoljuk, a kivándorlás következtében e folyamat hazánkban már korábban elkezdődött. A háborút követően sem állt vissza a korábbi helyzet. Sőt, a trianoni határok közötti Magyarország sajátos kényszerpályára került. A tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen tényezők járultak hozzá a territorializálódás erősödéséhez, valamint milyen ezzel ellentétes törekvések próbálták lassítani ezt a folyamatot.

Kulcsszavak: csempészet, globalizáció, határrezsim, kishatárforgalom, kivándorlás, territorializálódás, tiltott határátlépés, vízumok, 20. század

A tanulmány az MTA–SZTE–ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport támogatásával készült (projekt száma: 0322107). A levéltári kutatások egy részét a Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport támogatta.