Kauzalitáson innen és túl Az okszerűség megbomlása és újraértelmeződése egy faulkneri nem természetes elmereprezentációban

Absztrakt

A nem természetes narratívák tudatfolyam-ábrázolásainak keretes szövegként, sőt narratívaként való értelmezhetősége Emmott (1999) szövegtipológiája alapján megkérdőjelezhető. Tanulmányomban Faulkner "A hang és a téboly" című regényéből (1956) Benjy monológját elemzem és arra a következtetésre jutok, hogy a személyközi, tér- és időviszonyok ábrázolásában nem épül ki az a kontextuális keret, amely a regény narratívaként való felfogását lehetővé tenné. Ez az észrevétel szorosan
összefügg a szövegbeli kauzalitás – mint keretépítő tényező – alapvető hiányával és az érzelmi motiváció – mint az asszociatív jelenetváltásokat implikáló jelenség – előtérbe kerülésével (vö. Velleman 2003).
Jelen tanulmányban a nem természetes narratív sémák feltárásának céljából egy egyszerre szövegtani és stilisztikai kiindulópontú (Gibbons–Whiteley 2018; Stockwell 2009), poétikai (Stockwell 2002; Turcsik 2019, 2020) valamint egy mind style-vizsgálaton (Fowler 1977) alapuló elemzéssel azt mutatom be, hogy hogyan bomlik meg és értelmeződik újra a Benjy-monológbeli kauzalitás.